HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Birdman (2014)

2015.01.19. 00:13 G_Norton

Már akartam írni egy olyan posztot, ami értetlenkedik a Marvel-szuperhősök sikerén, számomra felfoghatatlan ugyanis, hogy abból hogy lehet 10-15 filmet eladni, amiben Vasember/Thor/Hulk/Sólyomszem/Pókember leüt valakit, benyög két vicceset, majd lecsap még pár embert, és ez film - sőt, nem film, hanem világsiker, milliárdokat kaszálnak ezzel. Ugyanakkor ott vannak a művészemberek is, mint Tarr Béla, aki percekig mutat egy naplementét, csinál egy 6 órás filmet, és máris művészi az egész. Vagy csak pszichoszomatikus vakságban szenved, így rendez meg egy filmet, amin az USA értetlenkedik, de Párizsban imádják, mert művészi (hasonlót csinált most Godard, Búcsú a nyelvtől címen). Őket is pellengére állítja Alejandro González Inárritu a Birdmanben.

birdman1.jpg

Birdman, azaz Riggan Thompson (Michael Keaton) szar sora van: évek óta nem csinált rendes filmet, le van égve, ezért úgy dönt, hogy a Broadwayre megy egy általa írt és rendezett darabbal. De itt is csak szar sorsa van, mert a method actinges pöcs, Mike Shiner (Edward Norton) kvázi ellopja a darabot és a lehetséges dicsőséget is, képtelen baromságokkal áll elő akár éles próba közben. Riggan mégis csinálja a darabot, mert más lehetősége nincs, mint fejjel előre menni, és reménykedni, hogy ismét befut ezzel, miközben egész New York utálja őt a Birdmanért, a hollywoody vacak szuperhősös filmért.

Önreflexív Hollywood létezik. Egyrészt a tévében már évek óta fut a sikeres Episodes (magyar címe: Sikersorozat), amiben az amerikai Joey Tribbiani Matt LeBlanc fikázza az angolokat, az Angliából érkező írópáros fikázza az amerikaiakat, és mindannyian tudják, a sorozat, a Korongok (Pucks) egy kalap szar. Vagy ott a Törtetők, a Wahlberg-fivérek dramatizált kalandjai Hollywoodban. Időről-időre Hollywood emlékezteti magát a dolgok jelenlegi állására, ezt most Inárritu hozta el nekünk: azzal a Keatonnal, aki kvázi a karrierét mutatta be (ő volt az első két Batman), azzal a Nortonnal, aki sosem csinálja meg ugyanazt a szerepet kétszer - közben nagyon meta az egész, mert Norton játszotta a Hulkot (minő meglepetés, szar lett), a filmben pedig azt a George Clooney-t említik a kibaszott állával, aki szintén volt Batman (és szar is lett). Már csakis emiatt megéri megnézni, de itt még nincs vége.

birdman2.jpg

A szuperhősfilmes senki, aki valaki akar lenni - check. A gigantikus pöcsfej (de nem amiatt!) method actinges színész, aki büszkén hirdeti, hogy sosem kurvul el, de legbelül mégis kurva - check. A hervatag kritikusnő, aki szar kritikákat ír, de mindenki issza a szavát, emiatt élet és halál felett dönt - check. Az elbaszott életből egy energikus kilábalás másnaposan, és minden színházas pöcs bekaphatja - check.

birdman3.jpg

Gyakorlatilag az egész film szűk színházi folyosókon, színházi díszletek közt játszódik, a kanszagú öltözők és az éjszakai Broadway nyüzsgésének ellentétében. Ami még nagyon tetszett, a jelenetek átkötése: az első kb félóra, Mike Shiner megjelenéséig néhány órát, de akár 24 egész órát felölelhet, ezzel az elején picit zavarba ejtve a nézőt. A film a szűk terek miatt sem vált nálam nyomasztóvá, Inárritu sokkal, de sokkal nyomasztóbb filmeket csinált a Biutifullal, és a Bábellel, itt azonban megvillantotta a néhol kesernyés, de nagyon jó humorérzékét. A zenét is muszáj megemlíteni: mindössze egy improvizált dobszóló az elejétől a végéig (az elején a dob ütemére jelennek meg a betűk a vásznon, már ez kifejezetten tetszett), a dobos maga többször is megjelenik a filmben. Néha egészen meglepő helyeken.

 birdman7.jpg

Azonban a nyomasztásból, elkeserítésből egy pici megmaradt: ahogy az elején írtam, nem értem az egész szuperhősmizériát, elszomorító volt a filmvégi Pókember vs valamelyik Transformer megjelenése... Azt egy picit értem, hogy a színészek miért vállalnak ilyesmit, naná hogy kell nekik a lóvé, nehogy azt higgyük, hogy Robert Redford csupa szívjóságból bevállal egy Amerika Kapitány 2-t. A tendencia az, ami ijesztő, mert épp most a tévében a Zöld Darázs ment, amit Michel Gondry rendezett. Michel fucking Gondry, egy önirónikusnak szánt, de csupa kliséből álló szuperhősfilmet, amiben a főgonosz csak azért Christoph Waltz, mert ő volt a Becstelen brigantyk Zsidóvadásza, és főgenyának jó lesz most is. Egyszerűen hihetetlen, legközelebb Woody Allen rendezi a Thor 3-at, amiben Chris Hemsworth az operáról fog áradozni, hogy az az igazi zene?

birdman6.jpg

Ugyanakkor a Woody Allen-féle művésziesség is legalább olyan kurva idegesítő tud lenni. Legutóbb láttam az egyik (?) római filmjét, amiben egyedül Alec Baldwin szövegei voltak jók, Roberto Begnini iszonyú idegesítő volt, és Woody Allen szokás szerint még mindig nem érti, hogy a könnyűzene nem szar, csak ő nem érti. Na jó, a zuhanyzó alatt operaisten olasz férfi is jó poén volt. Szóval mindkettőnek megvan a maga helye, a maga közönsége, ez ellen nem tehetünk semmit, a piac diktál, ez van.

birdman4.jpg

De vissza a Birdmanre: Michael Keaton kiváló benne. Részben a saját karriere is benne van a filmben, a magánélete meg a darabban, elgondolkozik egy pillanatra, hogy milyen lenne egy igazi hollywoody szarban visszatérni (Birdman 4) - és egy kicsit tényleg ezt csinálja. A különbség csak annyi, hogy a magánélete nem érdekel, de tavaly szerepelt már az új, rettenetes Robotzsaruban (amiben jó volt!), itt az Oscarra erősen esélyes Birdman, és következő évben pedig a King Kong-előzményfilmben is szerepelni fog. Szóval a new yorki Broadway művészistenek bekaphatják, ő akkor is kurva sokat fog keresni.

birdman5.jpg

Még egy érdekesség, hogy ugye a kritikusok is megkapják a magukét, szerintem a filmben a legkeményebben. Bár Magyarországra ez nem igaz, de ők azok, akiknek a stílusát nem igazán kérdőjelezik meg, de rengetegen olvassák, és a végén 2 millió ember fog velük egyetérteni anélkül, hogy látták volna az adott darabot, vagy filmet. És nem is fogják megnézni. A kritikust egyébként Lindsay Duncan játssza, a Róma Serviliája.

Közben lehetne még más szinteken beszélni a filmről, hogy elkurvulás-e, vagy csak szimplán begyöpösödött dolog nem létezni a Facebookon és a like-okat számolgatni, vagy hogy milyen érdekes, hogy Inárritunak lesz egy hollywoody filmje, vagy mi a szarabb: celebnek nézett Riggannak lenni New Yorkban, vagy Riggan nőjének lenni, de nem jártatom a számat, tessék ezt a filmet megnézni. És drukkolni, hogy Keaton kapjon ezért Oscart.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr447087227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G_Norton 2015.01.22. 21:48:12

@starflower: Érdekes amit Keaton mondott, hogy Riggan karaktere volt a legnehezebb az eddigi karrierében, ráadásul egyáltalán nem is hasonlítanak egymásra. De hogy még inkább meta legyen a film: van benne pár Macbeth-utalás is.

Azok inkább háttérzenék lehettek, mint pl az a jazz a bárban.

Hát izé, gyors gépelés, ez van.:D