HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Charlemagne (1994)

2014.12.29. 00:39 G_Norton

Nagy Károly érdekes személyiség volt, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, történelmi távlatokban is rendkívül fontos uralkodóvá vált, ennek ellenére valahogy sokszor áttekintünk rajta, pedig Európa atyjaként jellemzik, de oké, ugorjunk, érdekesebb a százéves háború. 1994-re, a halálának 1180. évfordulójára készült el a róla szóló minisorozat, összeurópai összefogással.

charlemagne01.jpg

Sajnos túl korán készült el, túl rövid (3x másfél óra), és túl sokat akar elmondani, amikre nincs idő: Karolus fiatalkorától egészen a 800. december 25-i császárrá koronázásáig tart a történet. Fiatalon sokan Bolond Károlynak nevezték, apja sincs vele megelégedve, sokkal inkább érdekelték a szolgálólányok és a verekedés, mint az uralkodás. Innen indulva láthatjuk Károly jellemfejlődését, bemutatva uralkodását, és háborúit.

Azért írom, hogy sajnos túl korán készült el, mert annyi pénz, és olyan technikai megoldás még nem volt, hogy méltón be tudják mutatni a kora-középkori időket, és tényleg annyi, de annyi mindent akarnak belezsúfolni az egyszerűsítésekkel együtt a 3x másfél órás játékidőbe, hogy gyakorlatilag csak végigrohanunk 32 év történelmén, sokszor csak röviden bemutatva fontos embereket, eseményeket, amik többet érdemelnének 5-10 percnél, ilyen pl Eirené (azaz Irén) bizánci császár (és nem császárnő, Eirené fiúsította magát, hogy elfogadtassa magát, kevés sikerrel) szó szerint tízperces feltűnése, vagy a yorki Alcuin megjelenése, aki a korszak egyik legmeghatározóbb teológusa és gondolkodója volt. Az egyszerűsítések miatt viszont többet láthatjuk Widukindet, a szászok pogány, majd keresztény vezérét (a sorozat legjobb része a szent fájuk imádása), és a sok ekkor létező pápa helyett összesen kettőt látunk, Adorjánt, és III. Leót, hogy ne zavarjanak össze senkit.

charlemagne04.jpg

Sajnos nagyon modern dolgok is belekerültek: az egyik lombardiai hercegnő amiatt panaszkodik, hogy a mindössze 16 éves húgát Károlynak adnák, mint feleség, holott a korban épp ez volt a szokás, és nem valószínű, hogy ekkor már hallottak volna az emancipációról, egy másik esetben a szörnyű sorsukról értekeznek, amiből a legtöbbet lehet kihozni (mivel más alternatívájuk nem volt, ezért nem valószínű, hogy szörnyűnek tartották az életüket, sajnos ez a modern középkorfelfogás miatt került bele), arról már nem is beszélve, hogy a bizánci Eirenét sikerült minden közhellyel együtt ábrázolni (Károlyról ábrándozva annak az ágybeli teljesítményére célozgat pl).

charlemagne05.jpg

Gyorsan letudva a negatívumokat: ezeken kívül korrekt lett. Károlyt Christian Brendel játssza, aki jó választás volt már megjelenésében is, ránézésre megvan vagy 190 centi, deltás izomzat, Szabó Sipos Barnabás a magyar hangja, jó ez. A többiek esetében is elmondható, hogy viszonylag ismereten színészek játszottak benne (egy 1994-es sorozatról beszélünk, így érthető), de érdekes, hogy a frankokat franciák, a szászokat és bajorokat németek, a longobárdokat és itáliaiakat olaszok (holott az előbbiek germánok), az egy szem angolt egy angol (a veterán Frank Finley, avagy Porthos A három testőr michaelyorkos változatából) a legkisebb szerepekben pedig mindenféle nemzetiségű színész jelenik meg, köztük van Károly Pippin nevű fiát alakító Kamarás Iván, akinek ráadásul szöveges szerep jutott (sőt, a stáblistán még több magyar színész neve feltűnik, illetve Ragály Elemér volt az operatőr, stb).

charlemagne03.jpg

A történetnél érezhető módon támaszkodtak Egilhard, avagy Einhard Károly életéről szóló krónikájára, és többek között az ősi francia Roland-énekre is, Roland halála egy az egyben onnan van átvéve. Többször kénytelenek voltak egyszerűsíteni, a sok szász lázadásból lett összesen egy szász lázadás (és kimaradt a verdeni kivégzés is, amikor állítólag több ezer szászt fejeztek le), Einhardt már az uralkodása elejétől fogva ott van krónikásként (holott 10 évvel később érkezett csak az udvarba, és Károly tetteit is csak annak halála után írta meg), és reménykedtem egy ármánykodós sorozatban, sajnos maradunk az idealizált Károly-alaknál, és a furmányos, ravasz uralkodót is csak az utolsó 15-20 percben ismerhetjük meg, illetve ekkor kapunk némi képet a kora-középkori jogismeretből.

charlemagne02.jpg

Ami még említésre érdemes: egy kis negatívum, hogy a magyar fordítás néha borzalmasra sikerült: Papal States - Pápai Államok (erre nincs épkézláb magyarázat, Jóbarátok-szint), Childerik - Csilderik (holott ez Hilderik, ezt illett volna ismernie a fordítónak), Eirené - Iréne (ha már lefordítjuk, miért nem Irén, minek az az "e" a végére?), néhány szinkronszínész csak felolvasta a mondandóját: "én magam vagyok a pestis" - mondja Ogier, ami pont úgy hangzik, mintha az időjárásról csevegne Desideriusszal, a longobárdok királyával.

Hiába fapados, érezhető az igyekezet a kész sorozaton, és minden hibája ellenére szerethető, de ha nagyon kell választani, akkor Einhard krónikáját olvasom el Nagy Károlyról újra. Ő is elfogult volt vele kapcsolatban, de a frank történetíró közvetlenül a császár mellett élt. 7/10.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr367018019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.