HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

The Witcher

2014.11.16. 22:24 G_Norton

A videojátékok történetében az rpg-k, azon belül is a fantasy rpg-k szép történelemmel rendelkeznek, körülbelül 30 éve léteznek. Egy ideig kereste a helyét a műfaj, mert az mmorpg-k kiszorították őket a piacról az előző évtized közepén, erre több, jó válasz is érkezett, ilyen volt a Dragon Age, vagy a The Witcher. Előbbi a brutálisan sok tartalommal, és egy középérdekes háttérsztorival, remek karakterekkel akart lefoglalni (megtámogatva egy annyira mmmorpg-s harcrendszerrel, hogy már a legelső pillanatban fájt harcolni), a The Witcher pedig hangulattal, az egyértelműen jó döntések meghozatalának hiányával - és azzal, hogy az eredeti, Andrzej Sapkowski által írt mű nem az angolszász fantasy-mitológiát követi, hanem a szlávot, annak jellemeivel, szörnyeivel.

witcher1.jpg

Az angolszászoknál az a standard (és szerény véleményem szerint rém unalmas), és sarkított felállás, hogy van a hős, a bajnok, aki rögös úton eljut a királyságig/szerelméig/kincsig stb, útközben találkozik mindenféle varázslénnyel (manó, goblin, óriás, troll, ork stb), útja során akár még a legutolsó paraszt is barokkos körmondatokban beszél, a kocsmákban mindig vidám hangulat van, ahol néhány félszerzet emeli a hangulatot, és valahol biztosan megjelenik kötelező jelleggel egy sárkány is (na jó, a The Witcher 2-ben is van egy nem túl barátságos példány).

Sapkowskinál, és a játékban egész más: főhősünk általában éjszaka érkezik meg a fallal körülvett faluba (!), ahol hosszas kínlódás után engedi be őt az őr, mert gyanakvó, fél, és gyűlöli az idegeneket. Hősünket a falu lakosai az ablakokból bámulják, az utcákon többen megrémülnek tőle, a füstös kocsmába betérve azonnal megáll az élet az idegen jövevény láttán. Páran már méregetik is hősünket, de nem támadnak rá, mert két kard lóg a hátán: az egyik fémből van, és önvédelemre szolgál, a másik színezüstből, és szörnyeket mészárol vele. A hősünk egy witcher (a magyar fordítás egyetlen baklövése, hogy vajáknak fordította, pedig a boszorkányvadász mennyivel jobban hangzik és jobban is illik rá), akit folyton-folyvást gyanakvás követi, közutálat tárgya, mert nem tudnak róla semmit, és félnek a hatalmától. Persze a Riviai Geralt sem mindennapi külsejű, fehér hajával, és sárga macskaszemeivel...

Kb ilyen hangulatra kell számítani a The Witcher játékban is, ahol Geralt a főhős, és a szörnyvadászat mellett állandóan belekeveredik valami nagypolitikai konspirációba is. Geralt (és a karakterek többsége) apolitikus, utál ezzel foglalkozni, rengeteget iszik (elvileg a gyorsabb metabolizmus, vagy más hatására jobban bírja az italt), és szívesen kér el akkora pénzösszeget a szörnyirtásért, amekkorát nem szégyell. Valahogy nehéz nem a kelet-európai, és azon belül is a lengyel néplélekre asszociálni... Persze nem szép dolog ennyire leegyszerűsíteni őt, hisz ráadásul nagy nőcsábász (a játék egyik sokat hallott mondata: "A witcher! Hide your women!") és kockapóker-játékos, és fért belé némi moralitás is, de ez már csak tényleg a játékoson múlik.

witcher3.jpg

Rajta kívül is vannak kiváló karakterek, már azonnal az első találkozásnál megszerettem Zoltan Chivayt, a törp veteránt: iszik, mint a gödény, ő is imádja a kockapókert, és Geralt legnagyobb barátja, több közös kalandjuk is volt. Rajta kívül a másik útitárs, akivel összefutunk, az Dandelion, a bárd: általában kocsmákban, vagy a bordélyházban találni rá, mellesleg kiegészítésként mindig valamilyen sötét, titkos munkát is végez. Erős, női karakterekben sincs hiány (vagy női páncélokban, mivel egyiken sem volt fémbikini): az első részben Triss Merigold, a varázslónő (vagy boszorkány, mindkettőként emlegetik és a gyógyító Shani, a másodikban pedig Síle de Transarville (szintén varázslónő), esetleg még talán a driád Morenn. De még lehetne sorolni a második részből pl az egyik legjobban sikerültet, Vernon Roche-t, Radovir királyt, vagy Dethmoldot... Persze egy rpg-től elvárható, hogy érdekfeszítőek legyenek a figurák, különben az egésznek semmi értelme nem lenne.

witcher4.jpg

A környezet is illeszkedik a sötétebb sztorihoz és karakterekhez. A falvak koszosak és sarasak, de a főváros Vizima sincs annyival jobb állapotban, sok utcasarkon örömlány álldogál (és próbálja Geraltot leszólítani), gyakran elered az eső, a lakók állandóan odaszólogatnak. Éjszaka a legtöbb szörny feléled, a vízpartot ellepik a vízbefúltak, gyakran látni a temetőkben a halottakból lakmározó ördeget, az erdőkbek kikimórokat, és más hasonló ocsmány dögöket, melyek levadászásáért és élethelyük elpusztításáért pénzt kapunk, a bizonyítást pedig az övünkre akasztható trófea adja (pl egy vízbefúlt feje). Érdekesség, hogy a legtöbb árusnál el lehet adni a véres belsőségeket, ami kicsit érdekes, ha például elugrunk a pékhez, és a kiflit nekkerbéllel, vámpírfogakkal, és ördegszemmel fizetjük ki...

witcher.jpg

Ami a játékokban sokat segít a hangulat átéléséhez még, azok a szinkronhangok. Geralt rekedtes, csöndes hangja illik a figurához, a többiek néha durva, csikorgó akcentussal beszélnek. A tündék egyfajta kelta, skót-ír akcentussal beszélnek (a nyelvük is első hallásra közel áll a gaelichez), a törpök egyértelmű, darabos írek (a "what can I do for you" náluk tényleg úgy hangzik, hogy "wot kin aye do for ye"), az emberek pedig mindenféle akcentussal rendelkeznek. A legjobbak a trollok, akik rendkívül primitív módon beszélnek, és még a szavakat is felcserélgetik - bár lehet, hogy ez az egyik, a játékban szereplő alkoholista troll miatt volt csak. Az első rész magyar szinkronját jobb nagyon messzire elkerülni, mert hiába nagyon jók a nem értelmiségi pályára lépettek hangjai ("halottizék"), ha a főszereplőé, és a közvetlen társaié borzalmas.

Még egy érdekes felütése van a The Witchernek: a tündék és törpök helyzete az emberek által északon borzalmas (a déli Nilfgaardról nem tudunk sokat azon kívül, hogy agresszívan terjeszkednének észak felé): kevesen vannak, utálják őket (cserébe ők is utálnak mindenkit), és gettókban kénytelenek élni, nem ritka látvány a tünde prosti, vagy a törp verőlegény. A többiek a Scoia'tael (azaz mókusok) elnevezésű csoportba verődtek, akik terrorista módszerekkel próbálnak a maguk értelmezésében szabadságharcot vívni. Nem sok fantasyban látni ilyet, olyat meg pláne nem, hogy a nemes, emelkedett nép tagjai, a tündék engesztelhetetlen gyűlöletet érezzenek az emberek iránt, és egy gyereket is probléma nélkül lenyilazzanak.

witcher2.jpg

A játék egy csőszerű rpg, fejezetekre osztva. Csőszerű, mert az egyes fejezetekben a megadott terepen szabadon mászkálhatunk, de ha a küldetésünk a vizimai külvárosban játszódik, magába Vizimába nem mehetünk be, vagy a messzi Kaer Morhenbe. Ugyanakkor kellően sok mellékküldetést kapunk az egyes fejezetekben (leszámítva a prológust, és az epilógust), szörnyeket irthatunk, ivóversenyben vehetünk részt, van kockapóker, és bunyózás is (utóbbi mindkét játékban elég béna). Az ezekből, és a kereskedelemmel szerzett orenekkel tudjuk a karakterünket fejleszteni, emellett szintlépés is van, az ekkor kapott pontokat költhetjük el - a két játék képzettségfái között óriási különbségek vannak, mindkettőnél az a lényeg, hogy kimaxolni képtelenség, ezért érdemes okosan fejlődni.

witcher5.jpg

Fontos a npc-kel kapcsolatban meghozott döntések, de sajnos nincs olyan hosszútávú következmény-láncolat, mint ami a Mass Effectben volt. Az első részben még csak néha-néha kényszerültünk dönteni, hogy kinek a barátságát vállaljuk, sajnos a második rész már rendszert csinált abból, hogy kit mentünk meg, kinek segítünk be - ezzel ugyan elvágólag más történetfolyamatok jönnek létre és garantálják a többszöri végigjátszást (ezzel a bűvös +100 órát), de elsőre kicsit idegesítő az ilyen terelés.

roche.jpg

A harcrendszer az első részben nagyon rpg-s volt: kattints a megfelelő időközökben az ellenségre, és Geralt így vitte be a bónuszokat. Megszokható volt, többször is taktikázni kellett ezzel (pl a harc szünetében gyorsan egy sebzésnövelő köszörűkővel megélezni a fegyvert, belemártani a pengét valamilyen méregbe, és mi is megihattunk valamilyen segítő főzetet), a második rész azonban teljesen szakított vele: klasszikus hack 'n slash, védekezéssel, elvetődésekkel. A harmadik részre (Wild Hunt) megint variálni fognak vele, ezt már megígérték a fejlesztők.

witcher8.jpg

A grafika: az első résznél sem volt rossz, egyszerűen imádtam, hogy minden annyira idézte a 13. sz.-i közép-európai középkort, hogy szinte fel sem tűntek a másfajúak, vagy hogy éjszaka ördegek mászkálnak a hullák körül, jól nézett ki az egész játék. A második részt ezt emelte a négyzetre: a játék prológusában, amikor a la vallette-i kastélyt ostromolja Foltest, kilométerekre ellátunk a völgyben, a flotsami erdő nappal gyönyörű, éjszaka fenyegető, a kaedweniek katonai tábora is érdekes - és minden terep meglepően aprólékosan van kidolgozva.

witcher7.jpg

A történetek mindkét résznél jók, titokzatosan kezdődnek, és nekünk kell kinyomozni, hogy mi az a Salamandra, vagy hogy egy másik witcher milyen oknál fogva állt többszörös királygyilkosnak. Nyomozás alatt értsünk tényleges nyomozást: hol egy vérfoltos, felforgatott szobában kell rájönnünk, pontosan mi történt és kivel, vagy a helyieket keresztkérdéssel becsapva eljutni egy fisstech (a játék legkeményebb drogja) raktárig. Az első rész kellően hosszú és jó (5 fejezet, + pro- és epilógus), a második valamiért sokkal rövidebb lett (2 hosszú fejezet, egy rövid, + egy prológus), de szintén ütős sztorival rendelkezik, a minőségre nem lehet panasz. És a cseh fejlesztők elmondták, hogy a The Witcher 2 - Assassins of Kings rövidsége miatt is a Wild Hunt sokkal-sokkal hosszabb játék lesz, aminek csak örülni tudok - de nagyon messze van február 27...

Aki bírja az rpg-ket, és a különös hangulatát a The Witchernek, annak nagyon ajánlott belevágni. Nagyon várom a titokzatos Wild Huntot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr606898259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.