HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

James Bannon: A beépített huligán

2014.11.16. 20:47 G_Norton

A futball - illetve annak egy primitív, közvetlen előképe - először az angol public school-ok sportja volt, ahol a csatárok a szenior tanulók voltak, a "csicskák" (azaz az alsósok) pedig kapusok, és a csatár mögött loholó kísérők voltak. Néhány évtizeddel később a középosztály vette át a vezető szerepet a futballban, a világon szinte mindenütt (Argentínában az iskolákban, Ausztriában és Magyarországon a kávéházakban alakult ki a futballszerető közeg). Azonban ahogy a sportág népszerűsége terjedt, a munkásosztály vette át a főszerepet több helyen is, így Angliában is.

bannon02.jpg

A '60-as években kezdődő, a '70-es években egyértelműen érződő gazdasági depresszióban kialakult egy kis réteg, ami a meccseken nem csak hangosan anyázva szurkolt, hanem más szurkolói csoportokkal verekedtek össze - ők lettek a huligánok, akik a '80-as évekre szinte átvették a futball felett az irányítást a szigetországban, tömegesen gyepálták egymást, a rendőrök meg őket - és nagyon nagyon élvezték az ezzel járó felháborodást, és figyelmet, annak ellenére, hogy nekik köszönhető Anglia kirúgása a nemzetközi kupákból 1985-ben, és csak 1990-ben engedték vissza őket.

Margaret Thatcher kiadta a tűzparancsot ellenük - csak átvitt értelemben értve persze. A rendőrség pedig hosszú tervezés után megkezdte az akciót: több csapat huligánjai közé kell beszivárogni, terhelő bizonyítékokat szerezni a főkolomposok ellen, majd azok segítségével lecsukni őket. James Bannon rendőrtiszt is az egyik ilyen csapat tagja volt: 21 évesen, némi beépüléses tapasztalattal a háta mögött kellett elnyernie a legvadabb, legutáltabb huligánbanda, a millwallos Bushwackers közé bejutnia.

Erről szól a könyv, aminek a filmváltozatát már láthattuk: ez volt az I. D. - Személyazonosság. Az események nagyrészt azonosak mindkettőnél, de a könyvben Bannon végül megtalálja önmagát, a filmben nem, illetve a könyvben leírja azt az esetet is, hogy az egyik millwallos haverjával találkozott egy évekkel későbbi Millwall-találkozón, és ő elmondta, hogy sokan magukra ismertek, amikor megnézték a filmet. Mindkettő hasonló hangulatot váltott ki belőlem: egyrészt nagyon taszított a sokszor értelmetlen erőszak (pl egy Crystal Palace-sál miatt egy családos ember fején ugrálni a metrón, miközben a felesége és a gyereke tehetetlenül nézi az egészet), másrészt a könyvben sok érdekes sztori volt, aminek a nagy része kimaradt a filmből, érthető okokból. Ami nagyon erős mindkettőben, az a huliganizmus ábrázolása, a közeg bemutatása közvetlen közelről, és hogy általában hol hibáztak/hibáznak a rendőrök, amikor a huligánokat kell őrizni.

bannon01.jpg

A Millwall-huligánok legutóbbi balhéja a West Ham huligánok ellen, 2009

Szépirodalmi stílust ne várjunk el tőle, nem is kell hozzá, mert a történet sokszor tényleg annyira abszurd, és hihetetlen, hogy olvastatja magát. Ezt színesíti a sok apró sztori, amikre Bannon visszaemlékezik (pl az egyik társának a karácsonyra kapott kötött pulóvere, amin nem rénszarvas volt, hanem egy hatalmas ronda hópehely, vagy amikor eljátszotta beépített zsaruként, hogy tényleg zsaru), a magánéleti válsága (ami kirántja ebből a közegből), a kb 320 oldalas könyv már el is röppent. Sajnos még megnyugtató vége sincs, mert Bannon csak a művelet időtartamára szorítkozik, a film drámai, sokkoló végét nincs mivel ellensúlyozni - de őszintén megvallva, csak én vártam valami jó befejezést.

A könyv rengeteg QR-kódot tartalmaz, ami videókra, cikkekre, képekre visz az aktuális Millwall-akárki meccsel kapcsolatban, ami egy érdekes feature, de könyvolvasásnál könyvet akarok olvasni, nem a telefonnal belőni a QR-kódot, majd hosszasan videót töltögetni rajta. Ezt igazából megoldhatták volna volna pl hasábokkal, amin a cikkek és képek szerepelnek, így nem lett volna szükség a nagyobb betűtípusra és a lapszéli behúzásra, igaz így drágább lett volna a könyvkiadás, de ennyit + 100 oldalt megérhetett volna a dolog.

Image00001.jpg

Ami még balul sült el, azok egy-két újságíró, és az Ultras Liberi bevonása a dologba: előbbiek elég bizarr szókapcsolatokkal "ékeskednek", és furcsamód vikingeknek titulálja a huligánokat, utóbbiak pedig állandóan büszkén feszítettek a könyv miatt, mintha egy családapa fején ugrálás hatalmas tett volna. Meg az eredeti cím (Running With The Firm) jobban hangzik.

A kevés negatívumtól eltekintve ez egy jó könyv, mindenképp érdemes hozzá megnézni a filmet is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr906902143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.