HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Egy kicsit a Mass Effect-ről is

2014.09.06. 20:52 G_Norton

Szóval a nyár nem éppen produktívan telt el (leszámítva egy nyári ingyenmunkát, meg azt a bazisok vizsgát), de cserébe sikerült az elmúlt pár év nagyobb játékaiból párat végigjátszani. A Skyrim miatt nagyon rágták már a fülemet többen is, de nálam meg sem közelítette a sokkal filmszerűbb, mélyebb, földhözvágóbb élményt adó Mass Effect-trilógiát.

Image00001.jpg

A játék 2183-ban indul el. Alig 30 évvel ezelőtt fedezte fel az emberiség a tömegreléket, amelyekkel létrejött az űrutazás, alig 30 éve zárult le az emberiség első háborúja egy földönkívüli fajjal szemben - s alig 30 éve annak, hogy felfedezték a Citadellát, a galaxis szellemi-gazdasági-politikai központját. Ezalatt a 30 év alatt több száz évet fejlődött az emberiség. A főhősünk Shepard parancsnok, aki egy rosszul, és rejtélyesen végződött akció után a Citadella Tanácsa azt a feladatot adta, hogy egy önállósodott spectre-t nyomozzunk le, Saren Arteriust, azonban lassan kiderül, hogy valami sokkal súlyosabb, és halálosabb titok lappang a háttérben: a "bolygófaló" Reaperek legendája.

 

A Mass Effectben volt valami, ami megfogott. Az első játékban igazából semmi olyan radikálisan újat nem tudnék emlegetni, amire csettintenék, hogy hűdejó: a harcrendszere ügyetlen volt, ultra-high grafikán is rendszeresen másodperces késésekkel tölt be a textúra, annyira nem hosszú (20 óra alatt kb mindent meg lehet benne csinálni), és gyakorlatilag fejből lehetne sorolni, honnan és mit lopott. De mégis mi a fenének játszottam végig? Mi volt benne az, ami arra ösztönzött, hogy ne álljak meg? Az, hogy sikerült érdekfeszítően elmesélni, sikerült érdekes karakterekkel megpakolni a játékot (Conrad Verner ugye, höhöhö), ami pont elég volt ahhoz, hogy ne zavarjon a high-tech univerzum, és néha-néha megvillanó franchise-mánia, ami manapság nagyon elharapózott (a legvégén egy Reaperrel küzdünk meg, mert hogyafrancbane, igaz, ez a játék még 2008-ból való).

A második rész ezt a négyzetre emelte, kevesebb hibával: egy érdekes csavarral egy pro-humán terrorszervezetnek, a Cerberusnak dolgozunk, miközben összerakunk egy megbízható emberekből álló csapatot. Itt már konkrétan olyan arcokat kapunk akiknek nem egyszer tragikus, komolyan vehető, jó háttérsztorit és karaktert írtak, nem beszélve néhány korábbi barátról, akik visszatérnek. A harcrendszer elképesztően sokat javult, és sikerült az interakciókon is annyit javítani, hogy nem éreztem ezt már egy klasszikus, megszokott RPG-nek, próbálta elmosni a korábbi határokat, többnyire sikerrel.

Image00002.jpg

A sztori miatt a harmadik részt úgy töltöttem le (értsd: úgy vettem meg a boltban), hogy valami nagyon brutális élmény lesz végig, és nem csalódtam: tényleg pont úgy indít, ahogy indítania kell egy blockbusternek, pont olyan elkeserítő és sokkoló, mint a Ryan közlegény megmentésének első 10 perce. Aztán később is ámulunk és bámulunk, valahol még nevetünk is, bosszankodunk, vagy gyilkos haragot érzünk - szóval tökéletes élmény volt.

Nekem különösen azért, mert ez az első játék istenigazából, ami erősen épít az interaktív mozira. A játékban minden egyes beszélgetés, döntés számít, nem csak az ügyetlenül az első játék végére helyezett döntés (kit nem fogunk megmenteni a Virmire bolygón). A 3 játékkal összesen így több mint ezer variáns van, érdekfeszítő párbeszédek, jó karakterek, és a csaknem tökéletes illúziója a szabad akaratnak. És akkor még nem is szóltam az aprólékos gondossággal felépített univerzumról, a Charon-relé megtalálása és Shepard spectre-kinevezése közti kb 30 év kitöltéséről, mi is a biotik-képesség, az omni-tool, mi az a tömeghatás stb.

Szóval ez az elmúlt évek egyik legnagyobb játéka, nekem az egyik legnagyobb kedvencemmé vált. Remélem lesz ilyen jó a Mass Effect 4 munkacímen futó ME-játék is.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr686675765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vadpulyka 2014.09.12. 15:24:50

Sosem szerettem a Ryan közlegény megmentését.