HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

2014.02.04. 20:45 G_Norton

Nehéz egy ilyen könyvrõl beszélni, nehéz róla összeszedni a gondolataimat, melyek most úgy kavarognak, mintha egy forgószél söpörte volna el. Bizonyos tekintetben ez is történt, emiatt az epic novel miatt.

 

 

Mivel a Hyperion Cantos elõzõ, harmadik részérõl, az Endymionról nem írtam (valami közbejöhetett, plusz nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet, ami azonban csak novemberben jelent meg), ezért arról is néhány szót kell ejtenem. Szóval a Hyperion anno ott fejezte be, hogy a Hálónak (a rendszereket összefogó birodalom) vége, a volt gyarmatbolygókon harcok törnek ki a káosz miatt, a legyõzött InforMag megsemmisült, és ami a regény szempontjából a legfontosabb: Brawn Lamia, az utolsó hyperioni zarándoklat egy tagja megszülte gyermekét, Aeneát. A gyermek 12. életévében Lamia meghalt, Aenea pedig sorsát már elõre ismerve indul el a Hyperion bolygón található Idõkriptákon keresztül elõre a jövõbe, ahol sorsát beteljesítheti - majdnem 300 évet ugrik elõre.

 

Ezalatt a 300 év alatt drasztikus változások történtek: a Háló romjain megjelent a Pax, a katolikus egyház új formája, mely a feltámadást kézzel foghatóvá teszi a kereszt alakú paraziták képében, ami még a legelsõ kötet, a Hyperion elsõ történetében szerepelt, csak tökéletesített formában: nincs emlékezetvesztés, fizikai sorvadás. Persze így a Pax hamar erõre kap, és a galaxis ura lesz, a vezetõje, a pápa pedig Lenar Hoyt atya, akit folyamatosan újra és újra választanak, amikor õ meghal. A Paxnak csak egyetlen halálos ellensége van, és ez éppen maga Aenea, akit ekkor már egyfajta messiásként, és tanítómesterként várnak egyesek, hosszú útjára elkíséri Raul Endymion, a regény narrátora, és az a Bettik android, aki még a Hyperionban jelent meg néhány pillanatra. Raul az egész történetet a jövõbõl meséli el, halálra ítélve egy Schrödinger-dobozban (ha bolygatod, felrobban, ha benne várakozol, a cianid gáz öl meg), és lejegyzi a maga, és Aenea történetét, a szerelméét.

 

 

Az Endymion hármójuk utazását mesélte el, amikor a régi, halottnak hitt távnyelõkapukon áttávolva bejártak rengeteg bolygót, majd épphogy megmenekülve egy halálos veszedelem elõl megérkeztek a Régi Földre, hogy Aenea megkezdje építészeti tanulmányait. Az Endymion felemelkedése ezután 4 évvel veszi fel a fonalat, amikor az öreg építõmester halála után Aeneának muszáj újra elindulnia a megkezdett úton az egyházzal a nyomában - és már ekkor is sokan hallgatnak rá. Feladata egy van, méghozzá a korrupt Pax egyházat legyõzni, és felnyitni az emberek szemét a világmindenséggel kapcsolatban (mely néhány azonosságot mutat a buddhizmussal): megmutassa, mi is valójában a Shrike, miért rettenetes felvenni a keresztparazitát, és még egy sor, korábban megválaszolatlan kérdésre is, amivel viszont nem akarok további lényeges poénokat lelövöldözni.

 


 

Még mindig nehéz 830 oldalnyi, meglehetõsen tömény könyvet összefoglalni, és nem is próbálom igazán - Aenea is erre bátorít, sok dolgot képtelenség szavakkal leírni, ha mégis megpróbálják, csonkítják a jelentését. Csak képzeljük magunk elé a Gyûrûk Ura, vagy a Harry Potter legdrámaibb pillanatait, és ha eléggé beleéljük magunkat az olvasmányos könyvbe, hamarosan mi is együtt nevetünk, együtt döbbenünk meg, és együtt sírunk vele a szívfacsaró részeken (amibõl nagyon sok van), rettentõen erõs, mély könyv lett. Erejét nem sci-fi jellege adja, hanem pl Aenea karakterével, beszélgetéseivel, tanításaival, nagyon kemény morális döntéseivel - és persze a vele lévõk döntéseivel, karaktereivel, egyikük sem valóságtól elrugaszkodott figura. Még Aenea sem, hiába messiás, hiába kiválasztott, hiába látja elõre a saját halálát, mégis egy fiatal lány, aki szorong, fél az elõtte lévõ feladat súlyától, és nagyon-nagyon nehéz megállnia, hogy ne nézzen bele mások jövõjébe.

A mélységét továbbá részletessége adja - több oldalas tájleírások (mint a Sol Draconi Septem, a Tien-san, vagy a jupiteri gázbolygó), egész bolygók történelmének felskiccelése néhány bekezdésben, és az olyan, monumentális szösszenetek révén, melytõl icipicivé megy össze az ember, miközben olvassa, és maga elé képzeli az egészet, szinte bele is szédül - pont ugyanaz a hatás, mint a Hyperion bukásában, az InforMag-ban megjelenõ hiper-MI, Ummon esetében. Megmukkanni sem mer az ember.

 

 

Dan Simmonsra jellemzõ ennél a regényénél is, hogy sokszor zavarbaejtõen csavarja a szálakat. Már az elõzõ könyvek botladozhattak az idõutazások zavarosságától, mert azok jellege, szerepe, sorrendje szinte kibogozhatatlanul kusza, nem beszélve néhány, egyenesen túl grandiózusnak tûnõ dologtól, mint pl a Bioszféráról, vagy éppen a szexjeleneteknél bicsaklik meg egy kicsit - bár a magyar fordítás elég alaposnak tûnik, így inkább csak somolyog az ember ezen, jól van megírva, de mégis inkább Aenea meséljen a világról.

Szóval megpróbálom összefoglalni, habár csak Aenea egyetlen példabeszéde jut eszembe: "Válassz újra". Ha van epic regényfolyam, amit egyszer az életben el kell olvasni, az ez az, engem mélyen felkavart. Nem feltétlenül csak a befejezés, hanem mind a négy könyv együtt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr595905711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.