HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Metro: Last Light

2014.01.20. 17:41 G_Norton

Glukhovsky egyik érdekes döntése az volt, hogy a metró világát elõször nem a filmeseknek adja oda formázgatni, hanem videójáték formájába öntteti tehetséges ukrán fejlesztõkkel, akik nem is oly rég még a S.T.A.L.K.E.R.-sorozatot csinálták - igen príma túlélõhorror, ami belõlem kihozta a szorongást és a paranoiát, szóval elég erõs játék lett. A csapat azóta szétesett, egyik része Vostok néven csinálja a Survariumot (nyáron angol nyelven is megjelenik), a másik része pedig már túl van 2 Metro-játékon, és elvileg egy multiplayer részt fejlesztenek, ami nyárra szintén meglesz, vizsgaidõszak után jó idõk jönnek majd.

 

Az elsõ játék, a Metro 2033 nekem jött be, essünk túl rajta gyorsan. Habár remekül megalkották a hangulatot a sötéttel, koszos állomásokkal, nyomorgó emberekkel, sajnos nem tudtam túllépni az olyan hibákon, amik miatt elõjön a "broken game"-effektus: jó ötletekbõl jó játék lehetett volna, de az arányokat annyira elrontották, hogy csaknem játszhatatlan lett a játék. Az egyik ilyen probléma volt benne a gyenge fegyverek: puskával hiába eresztesz egy tárat akármelyik mutánsba, nem hal bele, továbbá a Bastard Gun néven futó stukker tényleg eléggé bastard: hamar túlmelegszik, gyenge, nehéz vele célozni, de ez bármelyik másik fegyverre ráállna (kivéve a túlmelegedés).

 

 

Bajok voltak a lopakodással is. Elvileg a fasza karóránkon lehetett látni, látnak-e minket, vagy sem, csak éppen jól nem akart mûködni soha, de amúgy sem érte meg, néha a legváratlanabb pillanatokban fedezték fel az embert. Idegesítõ volt az emberek tengelyesen forduló mozgása, vagy épp a mutánsok túl erõs, és gyors támadásai. Az egyik résznél, amikor megbilincselt kezekkel kellett elfutni a kommunista komisszár elvtársak elõl, bármit csináltam, állandóan leütött az egyik oldalról érkezõ alak. Néha sajnos a grafika is becsõdölt, volt ahogy csúnyán belassult a kép, bár ezzel volt a legkevesebb baj. Aztán a regény átírása is úgy sikerült, hogy egy nevetséges akciófilm lett belõle, pedig az elsõ 2-3 perc iszonyúan tetszett belõle.

 

 

Ami pro: a gázmaszk. A felszínen akkora a sugárzás, hogy a levegõt nem tudjuk beszívni, ezért kell, és még vigyázni is kell rá, nehogy valamelyik mutáns elleni harc során betörjön véletlenül, akkor kereshetünk másikat. Ugyanúgy a filterekre is vigyázni kell, nehogy kifogyjunk belõle, mert akkor megint halál. Egyedül a marha idegesítõ hörgõ hangokon nem tudtam túllépni, nekem az már sok volt. Ami még jó volt, az a szép grafika, és az itt-ott hatásos ijesztegetés, de emiatt nem érné meg végigpörgetni - ráadásul aki olvasta a könyvet, ne is vágjon bele, nekem emiatt volt nagy csalódás.

Ehhez képest sikeres lett a játék (igen, talán is béna lehetek), és jött a folytatás, a Last Light, ami nem volt könnyû szülés, és még így kimaradt a multiplayer, illetve a Ranger Mode. Elõször is: ez nem a Metró 2034 játékverziója, nem is lehetne azt a filozófiai eszmefuttatást átültetni, hanem egy vadiúj rész Artyommal a fõszerepben ismét. A sztori lényege annyi, hogy a nagyon kesergõ Artyom ezúttal már a Polisz Rendjének egyik tagja, egy igazi keménylegény kommandós, feladata pedig a Kán által látott fekete gyermek felkutatása, és megsemmisítése - de Artyom olyan konspirációt fedez fel, amiben benne van a kommunista Vörös Vonal, és a fasiszta Negyedik Birodalom is, akik mind a feketét akarják ezért és azért. A sztorit Glukhovsky írta, hálistennek.

 

No, amit elõször látunk: az a grafika. Te jószagú atyaúristen, ez nagyon jól néz ki! Lehet azért látom így, mert évekig gyönge gépem volt, de ez tényleg nagyon, nagyon jól fest, és viszonylag jól lett optimalizálva laptopra: közepesre lehúztam mindent, kiikszeltem a felesleges Physx-hülyeséget (ami csaknem fagyasztotta a programot), és gyönyörûen elfut, némi akadozás árán, de nem zavaró a dolog. A fényhatások, szikrák, épületek mind nagyon ott vannak a helyükön, egyedül az arcmimika gyenge, a fájdalmas grimaszokon kívül más érzelmet elég jellegtelenül fejez ki, de sebaj.

Javították a fegyvereket is: könnyebb velük célozni, erõsebbek is picit, ez a része klasszikusan jól mûködik: telitalálatnál halál, headshotnál halál, más találatoknál jön a rángás és kiabálás, ami jóféle, hogy a páncélozott ellenfeleknél még a páncél le kell róluk operálni egy-egy jó lövéssel, + a célkereszt jelzi, mikor találunk el valamit. Külön plusz adhat a dobálható kések, gránátok, görögtüzes gránátok, aknák, illetve a primitív fegyvertápolás, persze bizonyos számú katonai lõszerért cserébe.

Sajnos azonban több felesleges, nyugati hülyeség is belekerült: quick-time eventek. Aki ezt kitalálta... A lényege még mindig annyi, hogy történik valami scriptelt esemény, akkor elkezdjük csépelni az E-billentyût, általában ilyen Artyom lemészárolja egy késsel a mutást, párszor döfködi a fejét, majd hõsünk feláll, harcol tovább. Értelmét nem látom. A másik ilyen a rengeteg scriptelt esemény: mindig ugyanott fog fejre támadni egy mutáns, de nem ér el minket, ezért távozik, meg ilyesmik. A fõ félelemforrást sajnos ezek adják, így egy-egy pillanatra valóban megijedünk, de igazi szorongásra, félelemre nem kell számítani, egy csõben futunk, ennyi.

Ami nagyon jó, az a történet, és a megvalósítása. Realisztikusabb is, mint az elõzõé, habár kliséktõl nem mentes (jó, félszemû náci helyett félszemû komcsi), és a hitchcocki csavart is hiányoltam, annak örültem, hogy a karakterek fõ jellegét megtartották, és értelmesen vezettek be új arcokat. Minden aprócska hibájával együtt a történet, a kétféle befejezéssel mérföldekkel jobb, mint pl a COD: Ghosts idiotizmusba hajló sztorija. Ja, és ha már befejezések: vannak morális döntéseink, amik végre nem úgy jelentkeznek, hogy igen vagy nem, hanem teljesen váratlanul jönnek elõ: ha pl lõszert adunk a kéregetõnek alamizsnaként, halványan megvillan a képernyõ, suttogásokat, hallani, és ennyi. A lényege az lenne a sztori szerint, hogy Artyom a tettei miatt nem hajlandó ölni: azaz ha lopakodásnál az ellent pl leütjük a késsel, nem pedig elvágjuk a torkát, az egy jó pont. Az is egy jó pont, hogy ha a kis fekete mondja nekünk telepatikusan, hogy ne bántsuk azt a mutáns csordát, és nem bántjuk. Ugyanilyen morális döntés lehet, hogy öltáncot kérünk-e az alulöltözött táncosleánytól, vagy nem. Egyébként nem is könnyû elérni a jó befejezést.

 

 

Még van pár apróság, ami jól mutat: a gázmaszk ugyanúgy betörhet, minél inkább repedezett, annál nehezebb látni benne. És ami nagyon pofás: a maszkra tapadhat mindenféle dzsuva, vér, sár, zöld trutyi, esõ, amit le kell törölnünk bizonyos idõközönként. A lopakodás jól lett megoldva végre, vagy látnak minket, vagy nem, középút nincs - igaz néha annyira balfaszok, mint Törött Vödör emberei az Ûrgolyhókban, de nem annyira zavaró, csak ritkán csinálják. Az is egész jó, hogy amikor majd pókfészkekben kell menekülni, az öngyújtóval égethetjük a pókhálót (faszagyerekek a DLC-ben lángszóróval), így végre van funkciója a Zippónak, továbbá az óriásivá nõtt pókdögöket a fejlámpánk fényével ölhetjük meg (amit kézzel kell tekerve tölteni). A DLC-k kicsit kitolják a szavatosságot, lehetünk az új fejezetekben fasiszta katona, komcsi mesterlövész, Ksátrijás újonc a Poliszban, menekülhetünk egy pókfészekbõl megint, és belekóstolhatunk egy kicsit egy multiplayer experience-be, csinálhatjuk a challenge-ket, vagy feltárhatjuk Kán, Anna, vagy Pavel múltjából egy-egy szeletet.

 


 

Szóval: az elsõ rész nálam egy 4/10, a Metro: Last Light pedig 9/10, gyorsabb, erõsebb, jobb, mint az elõdje, és simán kenterbe veri a legtöbb amerikai fejlesztésû FPS-t. Most már azért jöhetne egy open world Metro 2033, nagyon jó lenne.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr205905721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.