HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

2013.11.15. 23:39 G_Norton

Gyorsan megírom ezt is, ha már itt vagyok.:)

Dmitry mesélt már arról, hogy szeretne mindenrõl írni, amihez csak kedve van. Pár éve jelent meg a regénye, odaát Hazafias történetek címmel - amivel a Szovjetunió hõsies katonáiról szóló mesék címét akarta megidézni. Ide egy másik borítót és címet szánt, így került oda a cári öltözékben mosolygó, roppant ellenszenves Putyin, és a "népellenes" jelzõ, amit az ilyen diktatúrák gyakran hangoztatnak. De mi a helyzet a belsõvel, ha a külsõ kifejezetten frappáns?

 


 

A belsõ néhol nagyon-nagyon orosz, emiatt bírtam. Ugyanakkor ezt az oroszosságot nagy fantáziával keveri, így születnek annyira elborult kikarikírozott karakterek és történek, hogy tényleg csak nevetni tudsz rajtuk - ehhez viszont nem árt ismerni a közelmúlt néhány eseményét (pl hogy színessé varázsolták A tavasz tizenhét pillanatát). Van egy-két gyengébb novella benne, de talán csak a rejtett üzenetet, vagy az eseményt, amire utalt, azt nem értettem meg, de a többség igen jó.

Kéremszépen, történik itt minden: a földönkívüli a rendkívül fontos, 10 ezer éve várt üzenetét nem tudja elmondani az orosz híradó miatt, Putyin Rettegett Ivánnal társalog Oroszország megmentésérõl, egy orosz képviselõ a gépek lázadását vizionálja maga elé, a vidéki Rogyina a Nemzet Vezetõje miatt álmában teherbe esik, a Gazprom a Pokollal köt szerzõdést, megismerhetjük a pánspermia elméletet... Szóval sokszínû a kötet, és érdekes.

Dmitry-jel kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy képes lesz-e a Metró-regényekbõl, vagy általában a fantasztikus irodalomból kilépni? Az elõbbi sikerült (bár állítólag most tér vissza hozzá, készülget a Metró 2035), az utóbbi nem is volt célja, hisz azóta megjelent a Szürkület, és A jövõ c. regényei is. Amíg ezt jól csinálja, egyáltalán nem zavaró, hanem kifejezetten vicces, hogy a moszkvai vezetõk - akik nem egészen emberek - hirtelen elszállnak a Kreml tornyaival az eredeti hazájukba. Fõ húzóereje tényleg az az oroszosság, ami minden orosz regényben, vagy filmben ott van, a hátránya ez is, mert néha tényleg nagyon kell vágni, mi történt (legalábbis 2008-ig, amikor megírta a regényt).

Kész szerencse, hogy ez nem most készült el. Egyrészt mert várhatnánk 4-5 évet, mire megjelenik, másrészt mert ami humor van a novellákban, az most írva düh lenne. Mindenesetre a könyvet elhordták így is mindennek hazájában: szennymû, pofátlan, vulgáris - és a kedvencem - sértõ az oroszokra nézve, és bármennyire is abszurdum, amit leír, amiket elmondott, és amit látunk innen, még reális is (sõt, túl könnyû párhuzamot húzni Magyarországgal, néha elég kicserélni a neveket). Glukhovsky jól ír (és habár Európa kiadó, sikerült nem elgépelni mindent, szóval respekt), jól fûzi a történeteket (amik néha egymásra is utalnak), megint tipikusan olyan könyvnek tûnik, amit az ember a metrón olvas, pedig nem az.

Ha irodalmi Nobelt nem is fog nyerni, remélem ír még hasonlókat, és remélhetõleg nem kell éveket várni megjelenésükre kis hazánkban. 10/10.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr895905792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.