HTML

Galen

Friss topikok

Címkék

Bán Mór: Hunyadi - Az üstökös lángja + A csillagösvény hídja

2013.07.17. 23:00 G_Norton

Néhány évvel ezelõtt Bán Mór újságíróban felmerült egy ötlet: az általában kevéssé ismert Corvin János életét megénekelni. Viszont hogy lehetne úgy nekikezdeni, ha minden egyes döntését, motivációját, eseményt meg kéne magyarázni? Kezdjük hát Mátyástól! Igen ám, de akkor muszáj megemlíteni Lászlót, aztán az apjukat, a törökverõ jánost - végül az elsõ Hunyadi-regény egyenesen Csorba fia Vajkkal kezdte, Hunyadi János apjával, aki még oláh kenézként kereste kenyerét, és végül egy szegényes királyi vitézként halt meg.

 


 

Az elsõ rész a huszonéves Hunyadi Jánossal ér véget, és megismertük a fõbb szereplõk egy részét: Jánoson kívül a Cillei-családot, Újlaki Miklóst, Zsigmond királyt, továbbá Szilágyi Erzsébetet, és Zrednait, kit a történetírás már Vitéz Jánosként ismer. Hunyadi azonban messze nem volt kiforrott karakter: lobbanékony, meggondolatlan, tulajdonképpen motiváció, ötlet nélküli vitéz, aki egyet tud: erõbõl rohamozni, aztán vágni az ellent. A második rész (Az üstökös lángja) nagyrészt Itáliában, Milánóban játszódik - Zsigmond ugyanis a fejébe vette, hogy a késõbbi tervei eléréséhez szükséges a német-római császári korona, amihez elõbb meg kell szerezni a lombard vaskoronát, és még az átkozott szekérváras huszita hadakat is le kell gyõzni... nem könnyû feladat. Viszont ha már Milánóban megszerzi a lombard trónt, ennek fejében a város hercege, az õsöreg Visconti elvárja, hogy segítse õt a német abban, hogy legyõzze Velencét. Hunyadi pedig moroghat a bajsza alatt, hisz neki a családja mellett van a helye, ehelyett éveket van távol - nem beszélve, hogy a családját érintõ folyamatos fenyegetés, a "fekete ember", ezúttal a havasalföldi Karós Vlad képében ismét körülöttük ólálkodik, hogy megölje a gyereküket, Lászlót.

Az írónak nem volt könnyû dolga: egyrészrõl nagyon kevés információ áll a rendelkezésre a milánói évekrõl (az biztos, hogy Hunyadi 3 évet ott töltött, illetve hogy a helyi condottiere, Francesco Sforza barátságát itt nyerte el), ugyanakkor pedig a túl nagy írói szabadság is kellemetlen lehet. Szerintem azonban derekasan helytállt, egy nagyon is élvezhetõ, pontos regény készült el, tartva a magyar írói hagyományokat.

A harmadik kötet (A csillagösvény hídja) Hunyadit végre már magyar földön találja - a fonalat az 1430-as évek elején veszi fel, és az itáliai élet, illetve az itáliai harcmodor, és az állandó sóhajtozás az otthoni élet helyett az ország belsõ problémáit vesézi ki: a fõurak egymás nyakára hágnak, Észak-Magyarországon a huszita seregek tombolnak (bármilyen durva is a huszita pusztítások leírása, azok tényleg nem elmeszülemények, pl a templomok bordélyháznak való használata, és a különbözõ, elképesztõen brutális kegyetlenkedések), Buda is lassan fellázad, mióta Zsigmond király igencsak megöregedett, továbbá Erdélyben Lépes püspök állandó sanyargatásai miatt fellázadnak a jobbágyok, és sokan sereglenek hozzájuk. Zsigmond eközben azzal van elfoglalva, hogy meggyõzze a cseh urakat, és ténylegesen is elfoglalhassa Csehország trónját, természetesen Hunyadira támaszkodva, aki próbálná mindezt gyorsan elintézni, hogy minél elõbb a forrongó Erdélyben tehessen rendet - közben pedig eltanulva a huszita harcmodort, megszerezve fegyvereiket, kivívva az emberei megbecsülését, és hogy megfogalmazódjék a nagy terv: egy olyan hadsereg létrehozása, ami ötvözi a paraszti vadságot, a huszita szekereket, a kenéz lovasok rohamát, és a nemesi elszántságot.

Nekem a harmadik rész jött be idáig a legjobban: körvonalazódik a késõbbi kormányzó jelleme, rájön, hogy mi miért történik, és megfogalmazza magában a tervet, hogy legyõzze a törököt, és a legyûrje a pártoskodást az országban. Csak ugye ezt nem ilyen könnyû elintézni, pláne hogy igen sokszor szeretnék eltenni láb alól, elmeszelni a király elõtt, vagy bármi más módon akadályozni "az oláh betolakodót", ahogy általában jellemzik. Ezalatt szépen meghal Zsigmond (császári öltözékben, egy trónuson ülve halt meg, és három napon keresztül ült ott odaszíjazva, mire meghalt), az ország a gyenge kezû Habsburg Albert alatt káoszba fullad (pláne, hogy 3 év után meg is hal), miközben a török szultán, Murád délrõl fenyegeti az országot.

A döbbenetes az az egész szituációban, hogy tényleg csak Hunyadi János volt az, aki alkalmas volt az ország megvédésére, nem túloz ebben a regény - érdemes megfigyelni pl azt, hogy amint meghalt Mátyás, és legyõzték Corvint a csatatéren, nem sokkal késõbb szépen leépítették a Hunyadiak által felépített dolgokat, végül az állandó pártoskodás, gyûlölködés vége Mohács lett. Már a korabeli krónikák is megjegyezték, hogy a magyar urak állandóan úgy veszekednek egymással, hogy néhány szóváltás után már a pengeváltás következik, közben folyamatosan sanyargatják a parasztokat úgy, hogy azok inkább kiegyenesítik a kaszát, és ráadásul évekig le sem tudják gyõzni a gyülevész hadat. Hogy az általános szar helyzetet, és rossz kedvet tetézzük, Marchiai Jakab is megjelenik egy epizód erejéig, kinek feladatul azt tûzte ki még Zsigmond, hogy irtsa ki a huszita eszméket - a fanatikus pap annyira komolyan vette ezt a dolgot, hogy valóban kihantoltatta a halottakat, és megégette õket a máglyán...

Hogy ki ne felejtsem: a regények remekül használják a korabeli szófordulatokat, szóvirágokat, és azt a mai szemmel nézve baromi kellemetlen szokást, hogy egy embert több néven ismernek több helyen (pl Ozorai Pipót emlegetik Filippo Scolari néven is, Jánost Janku, Iancula, Johannes, vagy Jankó néven, bár ez utóbbi nem kellemetlen). A hiteles elemek mellett persze megjelenik az abszolút írói fantázia is, pl fogalmunk sincs, hogy élt-e Dugovics Titusz, de az írói képzelet megalkotta a nem mindennapi figurát. Sõt, ha már itt tartunk, az se biztos, hogy az ismeretlen katona valóban Nándorfehérvár ostrománál rántotta magával a törököt a mélybe, elképzelhetõ, hogy mindez Jajca ostrománál történt, jónéhány évvel késõbb.

Nekem nagyon tetszik a regényfolyam idáig, jól halad az egész, nem éreztem erõltetettnek egyszer sem, és lesz még mirõl írni - hisz hol van még a téli hadjárat, Nándorfehérvár, vagy Mátyás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://norton91.blog.hu/api/trackback/id/tr685905940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.