HTML

Galen

Friss topikok

  • G_Norton: @starflower: Ja, a csöves nő, meg a buzikurvázás megvan. A Tescóban simán fenyegettek mindenkit a ... (2016.06.06. 17:19) Ömlesztve
  • starflower: ja, furcsa, mert az alapvető hasonlóságok miatt az ember hajlamos beleélni magát, hogy teljesen ön... (2015.01.25. 17:41) Birdman (2014)
  • G_Norton: @starflower: Lehet nem most kéne írnom, de fuck with it. Most beleolvastam utoljára a blogjába, és... (2014.12.24. 22:06) Personal responsibility? Meh.
  • Eden Ambré: Rég voltam itt, guten Tag! :) Nort, te voltál az első, aki eszembe jutott egy dolog kapcsán. Nagyo... (2014.10.01. 15:16) A Mass Effectről - mi is volt itt a probléma? + Update
  • G_Norton: @Vadpulyka: Miért? (2014.09.12. 16:43) Egy kicsit a Mass Effect-ről is

Címkék

Ömlesztve

2016.06.03. 23:37 G_Norton

Na, már tényleg elég rég írtam ide, ilyen meg olyan okokból.

Egyrészt azért, mert tavaly júniustól diákmunkában kezdtem el tescózni, ami aztán sok időmet lefoglalta, még akkor is, ha csak 2-3 alkalommal mentem hetente. A nem melós napokon sokan dolgoztam a szakdogámon, amit tavaly tavasz helyett ősszel adtam be, köszönhetően annak, hogy a drága egyetemen nincs igazán olyan, hogy helybővítés: ha elfogyott, akkor elfogyott, így jártál, jövőre felveszed újra. Legalábbis megpróbálhatod. Így végül a tavaszi félévben kénytelen voltam trükközni, és azt kamuzni állandóan, hogy ez az utolsó félévem, így végre sikerült mindent felvenni, mindjárt 2 elmebeteg óráját is, szóval így a szakdoga és az államvizsga ugrott arra a félévre, mert nem akartam ezeken épphogy átvergődni.

A nyaram ráment a Tescóra és a szakdogára. Előbbi esetében mindenki a horrorsztorikra volt kíváncsi, és a Népszínház utcában volt is erre sok példa, viszont így nem volt unalmas. Még az elején nagyon meg kellett azzal küzdeni, hogy iszonyú nagy a tempó, és túl sok dolgot kell megtanulni egyszerre: úgy kapásból 30-40 termék gyorskódját, hogy ne a keresgéléssel menjen el sok idő, amit ráadásul precízen is kell beütni/lehúzni, nehogy hibát kövessünk el (persze hogy elkövettem). Első nap mindjárt sikerült 20 ezer mínuszt csinálni, ami azonban nem az én hibám volt, mint ahogy az másnap kiderült, de második napon 22 ezer plusz jött össze, mert mint utólag kiderült, hogy néhány fellow jómunkásember sem tud számolni pontosan. Aztán azzal is meg kellett küzdeni, hogy jónéhány munkatárs hótthülye volt, a menekültválság közepén képesek voltak leállni anyázni minden nem magyarul beszélőt, meg terjesztették a hülyeségeket róluk.

Aztán úgy 2 hét bénázás után kvázi átküldtek az Astoriára, itt már sokkal egészségesebb volt a hangulat, csak épp a boltvezető ordas nagy bunkó, szerencsére csak délelőttös volt, így könnyű volt elkerülni délutánosként. Itt csiszolhattam angoltudásomat a rengeteg külföldi miatt, és sikerült többnyire megtanulni minden fontosabb kódot, így mehettem vissza Népszínház utcába, ahol már a többiek is normálisabbak voltak, illetve sok új ember került oda is (átlag 3-4 havonta cserélődtek az emberek).

Közben szeptember van, egyetem, még 2 órát felvettem, + szakdolgozat. Ennek is köszönhetően ez utóbbi nem sikerült valami fényesen, nehezen akart összeállni a saláta, aztán készülhettem az államvizsgára. Na ez meg elképesztően egyszerű volt, vagy csak úgy voltak vele, hogy minek szívatni minket megint ugyanazzal, így az írásbeli jól sikerült, és még a szóbeli is. Szakdoga miatt jelenkoros bizottságom volt, sikerült az örökzöld, és általam nagyon szeretett Bethlen-konszolidációt húzni, illetve sajnos még a 17-18. sz-i magyar társadalom változásait is. Yay örökös jobbágyság, yay örökös nemesség... Végül egy jó értékelést sikerült elérni, ami a szakdoga után mindenképp haladás, és a diplomaátadó is pozitív hangulatban folyt le. Ja, közben folyamatos tescózás április 1-ig, ameddig a törvény engedte.

Azóta munkakereséssel telt el az idő, végre találtam is egyet: reptéren utasvédelmi koordinátor, már csak a képzésen és a vizsgán kell átesni (úgy tűnik, hogy ezek életem végéig kísérni fognak), aztán dolgozhatom végig a nyarat. Sajnos közben jött egy rossz hír is: most már nem lehet tovább halogatni a szívbajomat, és komolyan oda kell figyelni rá. Az utóbbi időben elengedtem magam sajnos, és most már ez ellen tenni kell gyökeresen, szóval amint az üzemorvosnál és a háziorvosnál is megkaptam a jogos lebaszást, nekiálltam teljesen átalakítani az étkezést, és kőkeményen újrakezdeni a tornát. Ezzel a múltkor sikerült jelentősen fogyni, most is sikerülni fog, és kész, habár már most érzem, hogy nem lesz könnyű dolog, de talán a munka + torna épp eléggé le fog foglalni.

De hogy valami jó hír is legyen a végére: hiába szűnt meg a Cink, de a társaság nem tűnt el. Először 2014 végén találkoztunk, majd tavaly ősszel a megszűnés apropóján (jött Szily és Albert is), azóta is volt két találkozó, ahol jó fej embereket sikerült megismerni, ahol kicsit se zavar, hogy én vagyok a legfiatalabb (még Vincze Mikinél is pár hónappal), szóval jó ez így. Ja, és ott van még a Cink-csoport is a facebookon egy ostobaság miatt szakadás után, ahol mindennap pörög mindenféle téma, hülyéskedés, lazulás, lett egy másik, hasonló gyakorisággal frissülő blogom, ahová pár nap múlva jöhet megint valami, csak jönne már gyakrabban az ihlet.

Sajnos közbeesett egy nem túl jól elsülő vita, és az azutáni csend is, de erről jobb is, ha nem írok többet. Mindenesetre sajnálom, hogy így alakultak a dolgok.

Más: még ha várható is volt, akkor is menjen a fenébe az ABC, a Galavant nagyon király volt. Sok rajongó már a zászlajára tűzte, hogy we super-believe in the 3rd season, aztán meglátjuk. Azért a petíciót aláírtam.

2 komment

Narcos

2015.09.20. 23:20 G_Norton

Amikor tavaly láttam, hogy José Padilha a jórészt elbaltázott Robotzsaru-remake után (nem rajta múlt) Narcos címmel forgat egy sorozatot Pablo Escobarról, nagyon izgatott lettem. A brazil rendező csinált már két kiváló filmet, az Elit halálosztók (Tropa de Elite) 2 részét, de ne csaljon meg a B-filmes cím, mert egy kőkemény ütés volt a brazil társadalomnak és politikának, nagyon részletesen bemutatott egy korrupt rendszert, ráadásul a pozitív befejezést is elvette a nézőtől - kész, ez van, tégy igazságot a rendszert fenntartó, gazdag, drogfüggő egyetemisták, és a csak gyilkolásra kiképzett brazil kommandósok, a favellákban élő drogdílerek, és a mindig a felszínen maradni kívánó politikusok közt.

narcos01.jpg

A Narcos majdnem pontosan ugyanilyen sorozat. Padilha ugyan csak az első rész rendezője, illetve az executive producere a sorozatnak, mégis végig érezni a stílusát, a keze nyomát az első résztől az utolsóig: mindjárt egy fegyveres ember lemészárlásával indítunk, majd a narrátorunk megmagyarázza, hogy miért a gyilkosok a jófiúk ebben a történetben. Folyamatosan kitekint más, a történet szempontjából fontos eseményre (Nicaragua, Eduardo Ananászpofa Noriega stb), és a narráció - pontosan úgy, mint a Tropa de Elite esetében - nem mentes a keserű gúnytól. Már csak azt nem mondja ki a cinikus Padilha, hogy örökre elbaszott ez a világ.

Szólj hozzá!

Boyz 'n the Hood (1991)

2015.07.22. 00:07 G_Norton

Erre a filmre még évekkel ezelőtt figyeltem fel teljesen véletlenül, az El Mariachi trailere kapcsán. Abban a stúdió büszkén elevenítette fel, hogy a 7000 dollárból leforgatott, Cannes-ban vastapsot kapott El Mariachi rendezője a 23 éves, formabontó Robert Rodriguez előtt pontosan egy évvel jelent meg a Boyz 'n the Hood, amit az akkor szintén 23 éves, formabontó John Singleton rendezett - és 2 Oscarra is jelölték a filmet (az El Mariachi egyet sem). Jó ideig nem akartam megnézni, mert is "csak" egy gettófilmnek tűnt, végül egyáltalán nem bántam meg, hogy leültem elé. Sőt.

boyznthehood01.jpg

A film néhány, Los Angeles déli felében, a fekete gettóban élő fiatal életét követi nyomon, a gyerekkoruktól kezdve az érettségiig. Hősünk, Tre Styles (Cuba Gooding Jr.) életében komoly változás áll be, amikor egy iskolai balhé miatt az apjával (Laurence Fishburne) lesz kénytelen élni, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért, majd ahogy mindenki más is, próbál túlélni a gettóban, kikerülni onnan, nap mint nap.

Szólj hozzá!

Mad Max: Fury Road

2015.05.22. 23:19 G_Norton

Visszatért a posztapokaliptikus, roncsautós, elmebeteg barmokkal teli, sivatagos zsáner ősatyja, 30 évnyi várakozás után (pont mint a CN-es vicc: ez a film nem alszik, hanem vár), a rossz emlékű Beyond Thunderdome PG-13-as, disznószaros, tehénmobilos harmadik rész után, és akkora őrület az egész, hogy rögtön kap még három másik filmet. Kérdezem én, hogy hová lehet ezt fokozni?

mmfuryroad01.jpg

Az első film még egy low budget ausztrál film volt, amiben még nem volt kataklizma, nem voltak annyira őrültek az emberek, és Max Rockatansky családjával többnyire boldogan él, amíg azok meg nem haltak. A film utolsó 20 perce volt igazán Mad Max, amikor Toecutteren és bandáján bosszút állt szerettei haláláért, majd lenyúlva a fekete, V8-as Interceptort elhajtott a sivatagba.

Szólj hozzá!

Rush (2013)

2015.03.08. 22:33 G_Norton

Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy a Forma-1 régen más volt, mint ma, tele legendákkal, elképesztő figurákkal, történetekkel, versenyekkel, és párbajokkal. No nem mintha ma nem lennének ilyenek (örökké emlékezni fogok 2003-ra, 2007-re, és 2008-ra, mint azok az évadokra, amik nekem legendásak), de ma már nincsenek hétről-hétre rettenetes bukások, a biztonság hiányából fakadó őrült száguldás, nyitott ingek, playboy hozzáállások, Huntok, Laudák, Fittipaldik, Petersonok, Ickx-ek, Regazzonik.

rush1.jpg

A Rush róluk szól, arról a hetvenes évekről, amikor egyezményesen menővé vált az F1, amikor minden gyerek autóversenyző akart lenni, és hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy valaki tövig nyomja a gázt, hogy hétről-hétre kockáztassa az életét. Mert akkor még "évente két ember halt meg az F1-ben". Amióta mindenki csak a "The Terrible Seventies"-ként hivatkozik rá (A rettenetes '70-es évek). A film Niki Lauda és James Hunt 1976-os összecsapását dolgozza fel, ami a mai napig az egyik legismertebb évad a Forma-1 történetében.

Szólj hozzá!

Szeresd apádat! (2002)

2015.03.04. 23:56 G_Norton

Gerard Depardieu-nek volt évekkel ezelőtt az a szokása, hogy a gyerekeit betolta ilyen-olyan produkcióba, ha ő is szerepet vállalt el, de ezt az akkori francia színészóriásnak elnézték, hisz pusztán a neve emelte a produkciót, akkor is, ha az menthetetlenül rossz volt (és hány ilyen filmje van még Jean Renónak, vagy Christian Clavier-nek). A fia, Guillaume, és a lánya, Julie is így került a színésszakmába, azonban Guillaume 2008-ban elhunyt, Julie pedig valószínűleg soha nem lesz neves színésznő.

aimetonpere.jpg

Az apának mindig is nehéz természetű volt, életrajzi könyvében Depardieu több bizarr részletet közöl (szvsz azokat már tényleg nehéz elhinni, pl hogy ő maga lelőtt két oroszlánt aztán elfogyasztotta őket, vagy hogy férfiprostiként kereste a kenyerét fiatalon), azonban a gyerekeivel való konfliktusok kimaradnak. De valaminek a hatására Guillaume drogozni kezdett, sikerrel leszokott, majd dolgozni kezdett - valahol itt kezdődik el a film is, aminek főszereplője az egymástól elhidegült, a sérelmeket nem felejtő apa, és fia.

Szólj hozzá!

Birdman (2014)

2015.01.19. 00:13 G_Norton

Már akartam írni egy olyan posztot, ami értetlenkedik a Marvel-szuperhősök sikerén, számomra felfoghatatlan ugyanis, hogy abból hogy lehet 10-15 filmet eladni, amiben Vasember/Thor/Hulk/Sólyomszem/Pókember leüt valakit, benyög két vicceset, majd lecsap még pár embert, és ez film - sőt, nem film, hanem világsiker, milliárdokat kaszálnak ezzel. Ugyanakkor ott vannak a művészemberek is, mint Tarr Béla, aki percekig mutat egy naplementét, csinál egy 6 órás filmet, és máris művészi az egész. Vagy csak pszichoszomatikus vakságban szenved, így rendez meg egy filmet, amin az USA értetlenkedik, de Párizsban imádják, mert művészi (hasonlót csinált most Godard, Búcsú a nyelvtől címen). Őket is pellengére állítja Alejandro González Inárritu a Birdmanben.

birdman1.jpg

Birdman, azaz Riggan Thompson (Michael Keaton) szar sora van: évek óta nem csinált rendes filmet, le van égve, ezért úgy dönt, hogy a Broadwayre megy egy általa írt és rendezett darabbal. De itt is csak szar sorsa van, mert a method actinges pöcs, Mike Shiner (Edward Norton) kvázi ellopja a darabot és a lehetséges dicsőséget is, képtelen baromságokkal áll elő akár éles próba közben. Riggan mégis csinálja a darabot, mert más lehetősége nincs, mint fejjel előre menni, és reménykedni, hogy ismét befut ezzel, miközben egész New York utálja őt a Birdmanért, a hollywoody vacak szuperhősös filmért.

3 komment

Interstellar (2014)

2015.01.17. 00:40 G_Norton

November óta akarok írni a filmről, de nehéz, nagyon nehéz. Nem könnyű erről pátosz, csöpögés, ajnározás nélkül írni, pedig végre egy olyan sci-firől van szó, aminek egyrészt minden fikázás ellenére rendben van a tudományos háttere, van benne egy adag fikció is, és nagyon fontos dologról szól: hogy az ember felfedező, viselkedjék hát felfedezőként.

interstellar1.jpg

Kb 200 évvel később indítunk, a Földnek lőttek. Szép lassan elsivatagosodik, rendszeresek a porviharok, egyre-másra tűnnek el a különböző növény-, és (feltehetőleg) az állatfajok is. Gyakorlatilag mindenki átváltott a földművelésre, hogy kibekkeljék ezt az időszakot, nincsenek hadseregek a bolygón, nem létezik űrkutatás, mert ezek túl sok pénzbe kerülnek. Mindenki csak túlélni akar a porban.

Szólj hozzá!

Charlemagne (1994)

2014.12.29. 00:39 G_Norton

Nagy Károly érdekes személyiség volt, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, történelmi távlatokban is rendkívül fontos uralkodóvá vált, ennek ellenére valahogy sokszor áttekintünk rajta, pedig Európa atyjaként jellemzik, de oké, ugorjunk, érdekesebb a százéves háború. 1994-re, a halálának 1180. évfordulójára készült el a róla szóló minisorozat, összeurópai összefogással.

charlemagne01.jpg

Sajnos túl korán készült el, túl rövid (3x másfél óra), és túl sokat akar elmondani, amikre nincs idő: Karolus fiatalkorától egészen a 800. december 25-i császárrá koronázásáig tart a történet. Fiatalon sokan Bolond Károlynak nevezték, apja sincs vele megelégedve, sokkal inkább érdekelték a szolgálólányok és a verekedés, mint az uralkodás. Innen indulva láthatjuk Károly jellemfejlődését, bemutatva uralkodását, és háborúit.

Szólj hozzá!

Personal responsibility? Meh.

2014.12.22. 00:23 G_Norton

Néha kedvelem, néha a pokolba tudom kívánni a Facebookot.

Egyrészt annyiban tényleg jó a szocijális médija, hogy gyakorlatilag bárkivel meg lehet ismerkedni, össze lehet barátkozni (pl Carragher twitteren válaszolgat minden marhaságra, a cink.hu-n a szerkesztőség tagjai rendszeresen válaszolnak stb), de ezt ugyanilyen könnyelműen is tudjuk kezelni, simán kitörölni, ha pl arra van "szükség" (mondjuk egy-egy szakítás után nagyon hasznos tud lenni), mintha az a bizonyos ismeretség soha nem is létezett volna. Sosem kellemes a másik oldalon lenni.

Nem csak az szokott zavarni, ha ilyesmi történik, hanem amikor párosul azzal a korrekt lépéssel, hogy minden előzmény nélkül történik ez. Azért zavar, mert rendkívül könnyű dolog megnyomni egy gombot, és megszakítani egy kapcsolatot/kirobbantani az atomháborút/halálra sokkolni egy embert (10 emberből a fele ezt tényleg megcsinálná egy kísérlet szerint), de miért olyan nehéz ennek az okát megmondani pl? Egyenesebb, felnőttebb dolog, mint némán tiltani, annyit meg azért csak megérdemlek, hogy megtudjam, mi volt az a főbenjáró bűn, amit elkövettem. Ha cikivé, vagy uncsivá váltam valaki számára, lehet közölni nyugodtan, én sokkal kevésbé tartom bunkóbb dolognak, mint a fenti eljárást.

De biztos én vagyok a hülye, mert szerintem a barátság jelent valamit, nem tudok elég cinikus lenni ahhoz, hogy ne tartsam fontosnak. Ha már ezt is cserélgetni lehet, mint a profilképet, akkor tényleg nagy szarban van az emberiség, mondanám, ha nem volna egy-két olyan barátom, akik bizony képesek maguktól is megkeresni, és megkérdezni, hogy mi a helyzet. Mert ez bizony basszus kétoldalú dolog, van ez izé, personal responsibility. Sokan nem tudják, mi az, úgy látszik.

Á, mindegy is, nem itt kéne ezt leírnom, hanem annak a bizonyos személynek facebookon, hogy hahó, ez van. De ha többhavi beszélgetés neki csak egy pótlék volt a nem tudom, mihez, és lecserélt egy frissebb verzióra, akkor ez van, a következő sem lesz hosszú életű.

Meh. Megyek vissza olvasni, legalább egy könyv nem tudja magát csak úgy kitörölni a polcomról.

4 komment